Infrafűtés
Infrafűtés – a sugárzásos fűtést (emisszió, sugárzás) jellemző fogalom, elektromágneses hullámok formájában az infravörös spektrumban (hullámhossz 0,7–10 µm). A forró tárgy által kibocsátott elektromágneses hullámok a térben terjednek, és egy hideg tárgy elnyeli őket, ahol „rezgésbe hozzák” annak atomjait, és növelik a hőmérsékletét.
A sugárzás vákuumon keresztül is terjed, amit vákuumban lévő tárgyak fűtésére használnak. (A vákuum nem fűthető.) Az infrafűtést szilárd részecskék és folyadékok „távoli” fűtésére használják. A gázok infravörös fűtése nem hatékony. Minél magasabb az infra sugárzó hőmérséklete, annál nagyobb a kisugárzott energia mennyisége.
Az infrafűtéshez használt fűtőelemek nagy terhelésű fűtőpatronokból, csőfűtőtestekből vagy nyílt huzalos fűtőelemekből készülnek.
Az infravörös sugárzás arányának növelése érdekében az elem felületét egyes esetekben kezelik (pl. fekete oxidálás vagy szilicírozás) az emissziós tényező és a hatásfok növelése céljából.
A tárgyak sugárzásos fűtéséhez szükséges információk
- A felmelegítéshez szükséges idő.
- Az anyag specifikációja, beleértve a felület meghatározását az emissziós tényező megállapításához.
- Kiindulási és célhőmérséklet.
- A hely mérete, alakja és tömege, valamint a fűtőelemtől való távolság.
- Egyéb hőforrások, ha vannak.